A BAD című dal számomra első hallásra és sokadik nézésre is egy koncertről koncertre megerősített drogellenes nyilatkozat, amolyan hitvallás a kábítószerhasználat ellen - vagy még pontosabban: egy drogellenes "himnusz".  
Nem véletlenül említem a hallás mellett a nézést is, mert Bono testbeszéde, színpadi produkciója és a zene dinamizmusa igen hatásosan támogatja az egyébként – mondjuk így –„körülbelül” megírt dalszöveget.

Nehéz elképzelni olyan fiatal rockzenészt, akinek valamilyen módon az élet (show business?) ne kínálta volna tálcán a kábítószert. A kísértés oly nagy, hogy szinte érthető, ha a legtöbben nem tudtak elég éberek, elszántak lenni, és nemet mondani a függőség csapdájának. Bonoék nem csak közeli barátokat, hanem zenész pályatársakat is láttak elbukni ebben a nagy eséllyel vesztésre ítélt csatában.
Ezt látva maguk körül, csak annyit mondhattak:”That’s bad”. Ez rossz. Ez nem jó így, mi nem fogunk ebben elhasalni. Éberek leszünk, résen leszünk. „I’m wide awake, I’m not sleeping” (éber vagyok, nem alszom).
Jól ismerték – talán a turnébusz hátsó ülésén kuksolós, bibliatanulmányozós délutánok egyikéről a Biblia szavait: „De ti atyámfiai, nem vagytok sötétségben (…) ti mindnyájan világosság fiai vagytok (…) Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok” /1Thesszalonika levél 5. fejezet/.
Pályafutásuk negyven évén áttekintve már elmondhatjuk: a rocktörténelemben ritkaság számba menően, kis kiugrással, de egész jól sikerült nekik.

A bostoni Elevation turnén Bono az „I’m not sleeping” részt meg is toldja néhány halkabb, de annál elszántabb „no, no”-val, majd még elszántabban ugrál körbe a kifutón kiabálva:
„No, no, no… not fade away… wide awake, wide awake!... I’m not sleeping!”
Ezen a ponton egyrészt – mint néhány más dalnál is – mindig az az érzésem támad, hogy az egészet az ördög pofájába ordítja bele, hogy „ezt neked, minket nem kapsz el!”, és fejben talán még az elhíresült Bono-s f-betűs szót is hozzáteszi. Másrészt itt már nem csak egy „gonosztól függetlenségi nyilatkozatot” tesznek. Már nem csak önmagukról van szó, hanem belép a közösség, a felelősségvállalás másokért, ami amúgy egy tipikus U2-motívum.

A Bad ugyanis egy gyógyító dal. Együtt érez, gyengéden utánad nyúl, felkarol, és saját kára árán is segíteni igyekszik: „If I could, through myself, set your spirit free” (ha képes lennék rá, magam szabadítanám fel lelked)
Viszont, ne fuss a karjaiba, ha együttérzést, megértést igen, de változást, megszabadulást nem akarsz látni magad körül. Mert ha rábízod magad, a Bad el fog addig pontig vinni, az holtbiztos. Hiszen tudja a gyógyírt.

Az Innocence+Experience turné egyik koncertjén Bono, mint valami gondos prédikátor meg is szólítja az esetleges érintetteket a közönség soraiban:”Anyone wants to be free from addiction tonight? (Van itt olyan ma este, aki szabadulni szeretne valamilyen függőségtől ?) Így folytatja: ”It’s about surrender and it’s an important word. This is about letting go. So anything you want to let go, just let go of tonight. Anything that’s holding you back. I know I sound like a preacher, but you know it’s the truth. The miracle of music. God is in the house."

BONO: Ez a dal az átadásról szól, és ez egy nagyon fontos szó. Arról szól, hogy elengeded a dolgokat. Ha van bármi, amitől szabadulnál, hát csak engedd el ma este. Bármit, ami visszatart téged. Tudom, úgy beszélek, mint egy prédikátor, de ez az igazság. A zene csodája. Isten jelen van itt.  (The Forum 2015.05.27. - lsd video alább)

A "surrender" az alkoholisták elvonókúrás programjában egyébként bevett kifejezés, a többlépcsős programnak már az első lépésénél megjelenik: amikor az illető elismeri teljes tehetetlenségét a saját helyzetének megváltoztatására, és önként, maximálisan alárendeli magát - saját akaratából - a kezelésnek.

Azonban a Bad világa és üzenete túlmutat az alkohol-, kábítószer- és egyéb függőségen. Az énekes, mint aki maga is tapasztalatból jól ismeri nem csak az ördögi kört, hanem az abból való kitörés útját is, így kiált:
„this separation, separation, isolation, in temptation isolation then revelation, isolation, now revelation, isolation – let it go, so not fade away” (elszakadva magányosan és egyedül a kísértésben, aztán jön a megvilágosodás, de újra a magány, most újra fény, de megint a magány – engedd el /ezt az egészet/, hogy el ne tűnj, el ne vessz benne) /Elevation turné, Boston, 2001/

Mi itt az ördögi kör, amiből ki kellene törnünk, mi az, amit feltétlen el kell engednünk? Hiszen ellentmondást nem tűrően ordítja egy rocksztár a képünkbe, hogy „let it go” – hagyd el, engedd el, légy szabad tőle.
Azt gondolom, hogy lehet ez bármely élethelyzet, ami miatt szégyenérzetünk van, ami miatt nem merünk segítséget kérni, és bármilyen állapot, ami miatt önmagunkat vádoljuk, hibáztatjuk – vagy éppenséggel mások vádolnak és hibáztatnak. Ennek következtében pedig a közösségéből (család, társadalom, stb.) kitagadott ember magára hagyatottsága, meg nem értett állapota.
Vagy akár már előbb, a kísértés szakaszában magányosan tépelődő kínjáról van szó, akinek a világosság és az igazság megismerése sem segítség. Ugyanis ha az újabb csatában ismét elesik, még nagyobb önváddal, vagy a környezete megvetésével kell szembesülnie. Ez felőrli ellenálló erejét és a megújulásra való képességét, és egyre lejjebb kerül ebben a szédítő spirálban (Vertigo?).

Ebből a csapdahelyzetből oly módon kerülhetünk ki, ha először is józanul felismerjük, elfogadjuk a helyzetet, amiben vagyunk: ez az ún. „oké, hát ez van” helyzet – „surrender”. Majd pedig hagyjuk, hogy ebből ki legyünk mozdítva – akár Isten segítségével: „dislocate”.
Magyarán, el kell jönnie a pillanatnak, amikor kitessékeljük az életünkből azokat a függőségeket és hátráltató tényezőket, amelyek fogva tartanak a szabadság felé vezető utunkon. Moment of surrender - de ez már egy másik írás lesz. :-)

Boston Elevation turné (2001)