A U2 sosem futott el a kemény témák elől. Bono bevallása szerint a U2-fiúk „fejüket a Mennybe nyújtják, de két lábbal a sárban állnak". Ennek az állapotnak a biztonságában tudnak és mernek belemenni akár az élet legrázósabb kérdéseibe, vagy tudják és merik megfogalmazni a legkeményebb kétségeiket is.

A téma
A Running To Stand Still alaptémáját egy ilyen kemény téma, a drogfüggőség adja. Csak úgy, mint a Badnél, a heroinfüggőségből kitörni akarás és a tehetetlenség csatáját látjuk ismét, a "ha képes lennék rá, tudod, ha tudnám, elhagynám, ha tudnám, tudod, hogy magam szabadítanám fel lelked" - helyzetet. („if I could you know I would if I could I would let it go, if I could you know I would let your spirit free”)
A drogfüggőség kapcsán olyan kérdések jönnek fel, mint a kísértés, a bűnnel való harc, az elbukás, a talpra állás küzdelme, a kiútkeresés. A témát később, a Songs of Innocence albumon (2015) is feldolgozták. A Raised By Wolves c. számban a Bad főhősének, Andy Rowen barátjuk drogfüggővé válásának okait, az 1972-es dublini hármas autórobbantást elevenítik fel. (A Badről írt elemzésem itt olvasható.)

A cím
A cím egy határozott ellentmondást fogalmaz meg, ami pontosan képes leírni a kábítószer függőségbe került ember kilátástalan állapotát. „Running” (fut, menekül, rohan) azt fejezi ki, hogy a ballada szereplője érezhetően a saját nyomorúságos helyzete elől próbál menekülni, de a függőség visszahúzza, újra és újra elbukik, visszahull, végül nem jut sehová: „stand still” - egy helyben toporog.

A szereplők és történetük
A Running balladájának főhősei valós személyek. Egy pár, akik egy társadalmilag leszakadt, kábítószer kereskedelemmel sújtott észak-dublini városrészben, Ballymun hét toronyházának egyikében laktak ("I see seven towers"). A fiú próbál a lánynak segítséget nyújtani, hogy kijusson a helyzetéből, de ő maga is érintett, ezért nehezebb a helyzetük. A lány egy napon felébred, és vagy ő, vagy a barátja úgy érzi, valaminek történnie kell, így nem mehet tovább ("I gotta do something /About where we're going"). Elfut hát Ballymun-ból az éjszakában. Vagy az "éjszaka" elől - a kilátástalan és nyomorult élethelyzet elől, amely mind kívülről körülveszi, mind pedig belülről emészti. Menekülni és kitörni próbál a saját belső sötétségéből, bár ez egy bizonytalan és erőtlen próbálkozás ("maybe run from the darkness in the night").

A drog által kiváltott eufória vagy a (talán sokadik) próbálkozás reménytelen, fanyar, de még próbálkozó"csatakiáltását" énekelve indul-e neki: "Singing ha la la la de day /Ha la la la de day ha la la de day". Szerintem bármelyiket véli kihallani a hallgató, valószínűleg nem érzi rosszul.

A „sweet the sin, bitter the taste in my mouth” (édes a bűn, de a számban keserű az íze) sor bibliai referenciája, amelynek képét Bono alkalmazza a dalszövegben, a Jelenések Könyve 10. fejezet 10. verse: „És vettem a könyvet az angyal kezéből és megettem. Édes volt a számban mint a méz, de amint lenyeltem, a gyomromban keserű lett”.
A dalnak ez a sora egyúttal a bűnre és az abból eredő lelkiismeretfurdalásra érthető. Hiszen a bűn izgalmasan, érdekesen „édesget” magához. Ha nem így volna, nem tűnne vonzónak a megtétele, nem kecsegtetne valami jóval. Amikor viszont megtesszük, akkor utólag felbukkan a bűntudat, mint a keserű íz, hogy "hát, ezt nem kellett volna".

A „You got to cry without weeping, talk without speaking, scream without raising your voice” (hang nélkül kell sírnod, némán sikítanod) rész a dal egyik legbeszédesebb és legsokrétűbben értelmezhető sora. Benne van a drogfüggő szégyene, amely visszatartja a segítségkéréstől. Vagy attól fél, hogy nem talál megértést a helyzetére a környezetétől. Talán éppen a helyzet kimondhatatlansága miatt, ez egy hangosan ki nem mondott, belül viszont sikoltva kiáltott segítségkérő ima is. Isten ugyanis kimondott szavak nélkül is ismeri és hallja a szív gondolatát. „Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!” – mondja a zsoltáros (Zsoltárok Könyve 139:4).

 A történet "kifutása"
Az események magukban rejtik mind a tragikus, mind a sikeres kimenetelt. Az utolsó versszakban még tovább romlik a helyzet, a dalban benne van akár a bevégzett öngyilkosság is - feltehetőleg véletlen vagy szándékos túladagolás miatt ("one way out”). Ugyanakkor Bono egy interjúban úgy beszélt a dalról, hogy ez az egyetlen a kiút nem más, mint abbahagyni a drogozást.

A szöveg explicit módon nem adja meg a történet végét, a zenekar mégis az élő előadások során időről időre - a U2-ra jellemzően - új értelmet (sokszor politikai üzenettel), és befejezést adott a dalnak. Amíg "ha la la la de day" éneke a kábítószer befolyása alatt, egyfajta kifordult, groteszk hallelujah-ként hangzik el, addig a ZOO Tv érától már a dal vége átélt és átérzett, őszinte "hallelujah"-s örömben végződik. Sugallva ezzel, hogy végül a főhőseink futása sikerülhetett. De legalábbis reményt mutat fel, arra, hogy van szabadulás a kábítószerfüggésből, egyúttal kifejezve saját hálájukat, hogy - mint ahogy a Bad-nél már tárgyaltuk - pályájukon példaértékűen és ritkaság számba menően maradtak ki a fiúk a drogok világából.