Ez az első U2-egypercesem, lehet, hogy egyben az utolsó is, de ez mindenesetre most itt van. :-) 
Vázlatosan, a dalokra támaszkodva összefoglaltam a húsvéti eseményeket, és egy kicsit még odébb...

Magam is mindig elgondolkodom: "How punk rock is that?" :-) 

1. Az utolsó vacsora

We were as close together as a bride and groom
We ate the food, we drank the wine (Until the end of the world)

Legutóbb egy félhomályos szobában találkoztunk /Mint menyasszony-vőlegény, oly közel voltunk /Ettünk és ittunk.

2. Júdás elárulja Jézust a Getsemane kertben 

In the garden I was playing the tart
I kissed your lips and broke your heart  (Until the end of the world)

A szíved törtem össze, mikor ajkad megcsókoltam.

If there is a kiss
I stole from your mouth
(Song for someone)

3. A keresztrefeszítés és Jézus halála

I was there when they crucified my Lord
I held the scabbard when the soldier drew his sword
I threw the dice when the pierced his side
But I've seen love conquer the great divide  (When Love Comes To Town)

Ott álltam, amikor az Urat megfeszítették. A kardhüvelyt én tartottam, amikor a katona kirántotta a kardját. Pont én jöttem a sorsvetésben, amikor átdöfték az oldalát, de láttam, ahogy a Szeretet legyőzte a halált. (A "great divide" pontos jelentését egy másik írásban majd el fogom mondani, most halálnak fordítottam)

Well, the cops and the soldiers, they nailed him in the air
Well they laid Jesus Christ in His grave (Jesus Christ)

A zsaruk és a katonák felszögezték őt a magasba. Aztán Jézus Krisztust a sírba fektették. 

Wake up, wake up dead man
Wake up, wake up dead man (Wake Up Dead Man)

Ébredj kelj fel, halott ember

4. A feltámadás

The stone it has been moved
The grave is now a groove
All debts are removed  (Windows In The Skies)

A kő elgördült a sír elől. Már nem is sír, hanem nevet. Minden tartozás elvétetett.

The real battle just begun
Sunday bloody Sunday
To claim the victory Jesus won 
On a Sunday bloody Sunday 
Sunday bloody Sunday (Sunday Bloody Sunday)

Az igazi csata most kezdődött, azon a vasárnapon, amelyen Jézus győzött. (a feltámadás vasárnapja az élet győzelme, szemben a Véres Vasárnappal, ami csak halált hozott)

5. Feltámadva

I’m more than you know
I’m more than you see here
I’m more than you let me be
I’m more than you know
A body in a soul
You don’t see me but you will  (Invisible)

Több vagyok, mint akinek ismersz, több, mint aminek látsz. Nagyobb vagyok, mint akinek gondolsz. Testben élek. Most még nem, de egyszer majd meglátsz.

6. Második visszatérése majd a jövőben

I won’t be me when you see me again
No, I won’t be my father’s son
I am not invisible I am here  (Invisible)

Amikor újra látsz, már nem az leszek, akinek láttál, Nem, nem az apám (József) fia leszek akkor már. Mégsem vagyok láthatatlan: itt vagyok, láthatsz most is (a szíveddel). 

 7. Az egész lényege (a megbocsátás, kibékülés lehetősége Istennel, azaz a megváltás)

Who can forgive forgiveness where forgiveness is not
Only the lamb as white as snow (White As Snow)

Ki más bocsáthatná meg a megbocsáthatatlant is, mint a hófehér bárány? (Jézust nevezik Isten Bárányának, és húsvétkor a zsidóknak egy adott feltételek mellett nevelt bárányt kellett megölniük és megenniük, ez volt maga az "utolsó vacsora" is.  A kereszten Jézus, mint "áldozati bárány" halt meg.)

You broke the bonds and you
Loosed the chains
Carried the cross
And my shame (I Still Haven't Found What I'm Looking For)

Letörted a kötelékeket és leoldottad a láncokat. Hordoztad a keresztet, elvetted szégyenem. 

 8. És én kb. hol vagyok ehhez képest? :-)

And I’m a long way 
From your hill of Calvary
And I’m a long way
From where I was and where I need to be  (Song For Someone)

Ah. Messze. :-) Ígértem, hogy csak egy perces lesz... :-)

Az Achtung Baby lemez témáiban látszólag könnyedebb, szórakoztatóbb, mint a korábbi "komoly" The Joshua Tree, vagy elődei. Pedig igen súlyos kérdéseket jár körül. A U2 gitárosa, The Edge szerint az album témái:

"Árulás, szerelem, erkölcs, spiritualitás és hit. Elsősorban árulás." 

A világtörténelem leghíresebb és legnagyobb jelentőségű árulása a témája az Until The End Of The World  című dalnak is. A húsvéti események adták következő írásom aktualitását: 

– „Jesus! This is Judas.”

Így kezd bele Bono a dalba az egyik koncerten. A dal Jézus Krisztus elárulását meséli el, Júdás szemszögéből. A konkrét történelmi időn és helyen kívül halljuk Júdás elképzelt párbeszédét Jézussal. Ahogy Bono jellemezte:

Az Until The End Of The World egyfajta látomás volt, szinte vallásosan elragadtatott, egy dal a kísértésről.

Érdekes módon a lemez születése egybeesett egy másik ír művész, Brendan Kennelly költő Júdás Könyve című (The Book of Judas) verses kötetének megjelenésével. A kötet egy gondolata különösen megragadta a Bono fantáziáját: „The best way to serve the age is to betray it.” (A legjobban úgy szolgálhatjuk a korunkat, ha eláruljuk) – végül aztán az egész Zoo TV turné erre a Kennelly-től „lopott” koncepcióra épült fel, de meghatározó vezérmotívum maradt a következő évekre is. Kennelly szeretett más, egyértelműen negatívan megítélt figurák szemszögéből írni azzal a céllal, hogy olvasói bátran merjék felismerni a saját magukban rejlő rossz oldalt – jelen esetben az árulást és a képmutatást.

You were talking about the end of the world

A dal címét Jézus tanítványainak adott, a feltámadása utáni utolsó ígérete adja: „…Én pedig látjátok, közöttetek (veletek) vagyok minden nap a világ végezetéig. Szeretnék kitérni itt a „világ” szó jelentésére, a pontosabb megértésért. A „világ vége” kifejezés legtöbbünknek azt sugallja, hogy egyszer csak beüt valami világkatasztrófa és a földnek és a rajta élőknek vége. Jézus azonban itt nem a teremtett világra utaló szóval (görögül „koszmosz”) fejezi ki magát , hanem a „világkorszakot” jelentő aión szót használja (az angolban a kort, korszakot jelentő age szónak is ez az eredete). A Biblia több ilyen világkorszakot különböztet meg, és itt Jézus a megváltással nyitott új korszak végéről beszél. Ezt a korszakot a „kegyelem korszakának” nevezik. Erre utalt Bono is a 2006-os National Prayer Breakfast alkalmával elmondott beszédében. Jézus első nyilvános fellépésére utalva ezt mondja:

 Első szavai Ézsaiás könyvéből ezek voltak: Az Úr Szelleme van rajtam – mondja – mert felkent engem, hogy a jó hírt prédikáljam a szegényeknek. És Jézus ezzel kihirdeti az Úr jókedvének esztendejét, a Jubileum Évét. Asszem, ez a Lukács 4:18-ban van. Amiről itt valójában beszél, az a „kegyelem időszakának” kihirdetése – és még mi ebben élünk.

Broke the bread and drank the wine

A dal első sorai az utolsó vacsora helyszínére és szereplői közé repítenek:

„Last time we met it was a low-lit room /We were close together as a bride and a groom /
We ate the food, we drank the wine / Everybody having a good time” 

Legutóbb egy félhomályos szobában találkoztunk /Mint menyasszony-vőlegény, oly közel voltunk /Ettünk és ittunk / Jól elvoltunk.

A food és a wine utalás (étel és bor), ill. koncerteken többnyire: „we broke the bread and drank the wine”, egyértelműen az utolsó vacsorára, ill. a keresztény vallásgyakorlatban az úrvacsora vagy más néven eukarisztia alapításának elemeire és hagyományára utal. Ez az esemény egyébként egy teljesen átlagos zsidó pészachi vacsora keretei és kellékei között történt. Ez a motívum is több U2 dalban fellelhető (és bőven megér egy másik írást).

Júdás ezzel az emlékkel kezdi képzeletbeli beszélgetését Jézussal, hiszen ez volt valóban az utolsó olyan találkozás, ahol még úgy telepedtek le a páska vacsorához, mint rabbi és tanítványa, és mint két barát. De itt változott meg minden, hiszen itt már Júdás szívében ott volt az árulás magja, ami Jézus keresztre feszítéséhez vezetett gyakorlatilag néhány órán belül. Mindenki remekül és fesztelenül érezte magát, de Jézus már tudta, hogy ez lesz az „utolsó vacsora” tanítványaival. Júdás is tudta, és egy kenyérdarabbal történt kínos jelenet után el is távozott.

Close together as a bride and a groom

A vőlegény-menyasszony kapcsolat túl az férfi-nő romantikus és bensőséges közösségének jelképénél, egyben bibliai allegória is. Jézus is ebben a viszonyban beszélt magáról, mint vőlegényről, és az egyházról, mint menyasszonyról, akik találkozni és egyesülni fognak – amikor eljön a „világvége”. /most, ha nem bánjátok, nem tárgyalnám az egyház mibenlétét…/.  
Érdekes azonban, ahogy Bono ennek a képnek az ellentétével játszik a következő jelenetben. A Getsemáné kertben már szajhának látatja Júdást, aki szórakozik Jézussal. Ez sem meglepő azonban, hiszen Bono itt az ószövetségi próféták eszközét használja, ők hasonlították rendszeresen az Istenét elhagyó népüket szajhához. „In the garden I was playing the tart / I kissed your lips and broke your heart” / Ott a kertben a szajhát játszottam / A szíved törtem össze, mikor ajkad megcsókoltam.
Júdás vezetésével a kivezényelt tömeg kardokkal és botokkal felszerelkezve az éj leple alatt a „meglepetés erejével” csaptak le Jézusra: „you know I love the element of surprise.                                                                                                                            

I kissed your lips and broke your heart

Spilling over the brim

Júdás visszaemlékezése tele van szenvedéllyel, feszültséggel - érezzük, hogy Jézus és Júdás kapcsolata valóban szeretet alapú volt, közeli és intim, hiszen együtt éltek tizenkét fős kis csapatukkal jó három éven át. A közelségre enged utalni a csókkal elárulás motívuma is. Elárulni ugyanis azt lehet, akit szeretünk, vagy akivel szövetségesek vagyunk. 

Azzal, hogy a dal esélyt ad Júdásnak arra, hogy elmesélje, ő hogyan élte át a helyzetet, és főleg, hogy utána mit élt át, közelebb hozza hozzánk, és lehetőséget ad, hogy megvizsgáljuk magunkat, hol és miben rejtőzik, vagy akár csapja fel fejét bennünk egy „júdás”. Bono ezt így fogalmazta meg:

„Elkezdtem arról írni, milyen képmutató is tud lenni a szívem, meg arról, hogyan látom a körülöttem lévő kapcsolatokat, „hogyan öli meg mindenki, amit szeret”

I took the money

Júdás harminc ezüstért dobta fel Jézust. Majd mikor látta, hogy Jézussal mi történik, nem bírva tettének súlyát elviselni, visszavitte a „júdáspénzt” az illetékes főpapoknak, majd felakasztotta magát. Az Until The End Of The World  azonban a fenti két mondatom között megáll, és bepillant Júdás lelkébe. Elmeséli, hogy Júdás mit élhetett át:

Waves of regret waves of joy

A Bibliai leírásokból tudjuk, hogy Júdás nem tudta megbánni igazából, amit tett. A megbánására olyan szót használ a görög szöveg, ami nem az igazi, szívbeli bánatot tartalmazza. Valószínűleg tipródott tettének súlya és az önvád alatt, de az igazi bánatig nem jutott el. Inkább talán elnyomni próbálta azokat, de nem sikerült - my sorrows, they learned to swim”. A lelkiismeretfurdalás végül annyira eluralkodott rajta, hogy egyszer csak túlcsordult a kín: „Surrounding me, going down on me / Spilling over the brim”. Júdás végül öngyilkos lett.

A dal folyamatosan azzal a gondolattal játszik, hogy ha Júdás képes lett volna komolyan és igazán megbánni az árulást – vajon számára is lehetett volna-e bűnbocsánat. „I reached out for the one I tried to destroy” – ahhoz fordultam, akit megpróbáltam elpusztítani.

I reached out for the one I tried to destroy

Természetesen Júdás megbánása csak fikció, emberi és költői elgondolás, nem így történt, de a dal záró sorai nagyon komoly hitvallást tesznek a fent említett „kegyelem korszakának” érvényessége mellett: „You, you said, you’d wait / ’Till the end of the world”. / De te, te még akkor is azt mondtad, hogy várnál rám akár a világ végéig.

De mikor is van ez a világ(korszak) vége? Amikor a kegyelemnek a korszaka lejár. Ez pedig U2 bibliaértelmezése szerint akkor következik be, amikor Jézus másodszor is visszatér. És hogy az mikor lesz? Ha a U2-n múlik, akkor már holnap. :)

Won't you be back tomorrow
Will you be back tomorrow
Open up, open up to the love of God
To the love of He who made the blind to see
He's coming back
He's coming back
I believe Him
Jesus is coming
I'm gonna be there
/U2: Tomorrow/

A BAD című dal számomra első hallásra és sokadik nézésre is egy koncertről koncertre megerősített drogellenes nyilatkozat, amolyan hitvallás a kábítószerhasználat ellen - vagy még pontosabban: egy drogellenes "himnusz".  
Nem véletlenül említem a hallás mellett a nézést is, mert Bono testbeszéde, színpadi produkciója és a zene dinamizmusa igen hatásosan támogatja az egyébként – mondjuk így –„körülbelül” megírt dalszöveget.

Nehéz elképzelni olyan fiatal rockzenészt, akinek valamilyen módon az élet (show business?) ne kínálta volna tálcán a kábítószert. A kísértés oly nagy, hogy szinte érthető, ha a legtöbben nem tudtak elég éberek, elszántak lenni, és nemet mondani a függőség csapdájának. Bonoék nem csak közeli barátokat, hanem zenész pályatársakat is láttak elbukni ebben a nagy eséllyel vesztésre ítélt csatában.
Ezt látva maguk körül, csak annyit mondhattak:”That’s bad”. Ez rossz. Ez nem jó így, mi nem fogunk ebben elhasalni. Éberek leszünk, résen leszünk. „I’m wide awake, I’m not sleeping” (éber vagyok, nem alszom).
Jól ismerték – talán a turnébusz hátsó ülésén kuksolós, bibliatanulmányozós délutánok egyikéről a Biblia szavait: „De ti atyámfiai, nem vagytok sötétségben (…) ti mindnyájan világosság fiai vagytok (…) Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok” /1Thesszalonika levél 5. fejezet/.
Pályafutásuk negyven évén áttekintve már elmondhatjuk: a rocktörténelemben ritkaság számba menően, kis kiugrással, de egész jól sikerült nekik.

A bostoni Elevation turnén Bono az „I’m not sleeping” részt meg is toldja néhány halkabb, de annál elszántabb „no, no”-val, majd még elszántabban ugrál körbe a kifutón kiabálva:
„No, no, no… not fade away… wide awake, wide awake!... I’m not sleeping!”
Ezen a ponton egyrészt – mint néhány más dalnál is – mindig az az érzésem támad, hogy az egészet az ördög pofájába ordítja bele, hogy „ezt neked, minket nem kapsz el!”, és fejben talán még az elhíresült Bono-s f-betűs szót is hozzáteszi. Másrészt itt már nem csak egy „gonosztól függetlenségi nyilatkozatot” tesznek. Már nem csak önmagukról van szó, hanem belép a közösség, a felelősségvállalás másokért, ami amúgy egy tipikus U2-motívum.

A Bad ugyanis egy gyógyító dal. Együtt érez, gyengéden utánad nyúl, felkarol, és saját kára árán is segíteni igyekszik: „If I could, through myself, set your spirit free” (ha képes lennék rá, magam szabadítanám fel lelked)
Viszont, ne fuss a karjaiba, ha együttérzést, megértést igen, de változást, megszabadulást nem akarsz látni magad körül. Mert ha rábízod magad, a Bad el fog addig pontig vinni, az holtbiztos. Hiszen tudja a gyógyírt.

Az Innocence+Experience turné egyik koncertjén Bono, mint valami gondos prédikátor meg is szólítja az esetleges érintetteket a közönség soraiban:”Anyone wants to be free from addiction tonight? (Van itt olyan ma este, aki szabadulni szeretne valamilyen függőségtől ?) Így folytatja: ”It’s about surrender and it’s an important word. This is about letting go. So anything you want to let go, just let go of tonight. Anything that’s holding you back. I know I sound like a preacher, but you know it’s the truth. The miracle of music. God is in the house."

BONO: Ez a dal az átadásról szól, és ez egy nagyon fontos szó. Arról szól, hogy elengeded a dolgokat. Ha van bármi, amitől szabadulnál, hát csak engedd el ma este. Bármit, ami visszatart téged. Tudom, úgy beszélek, mint egy prédikátor, de ez az igazság. A zene csodája. Isten jelen van itt.  (The Forum 2015.05.27. - lsd video alább)

A "surrender" az alkoholisták elvonókúrás programjában egyébként bevett kifejezés, a többlépcsős programnak már az első lépésénél megjelenik: amikor az illető elismeri teljes tehetetlenségét a saját helyzetének megváltoztatására, és önként, maximálisan alárendeli magát - saját akaratából - a kezelésnek.

Azonban a Bad világa és üzenete túlmutat az alkohol-, kábítószer- és egyéb függőségen. Az énekes, mint aki maga is tapasztalatból jól ismeri nem csak az ördögi kört, hanem az abból való kitörés útját is, így kiált:
„this separation, separation, isolation, in temptation isolation then revelation, isolation, now revelation, isolation – let it go, so not fade away” (elszakadva magányosan és egyedül a kísértésben, aztán jön a megvilágosodás, de újra a magány, most újra fény, de megint a magány – engedd el /ezt az egészet/, hogy el ne tűnj, el ne vessz benne) /Elevation turné, Boston, 2001/

Mi itt az ördögi kör, amiből ki kellene törnünk, mi az, amit feltétlen el kell engednünk? Hiszen ellentmondást nem tűrően ordítja egy rocksztár a képünkbe, hogy „let it go” – hagyd el, engedd el, légy szabad tőle.
Azt gondolom, hogy lehet ez bármely élethelyzet, ami miatt szégyenérzetünk van, ami miatt nem merünk segítséget kérni, és bármilyen állapot, ami miatt önmagunkat vádoljuk, hibáztatjuk – vagy éppenséggel mások vádolnak és hibáztatnak. Ennek következtében pedig a közösségéből (család, társadalom, stb.) kitagadott ember magára hagyatottsága, meg nem értett állapota.
Vagy akár már előbb, a kísértés szakaszában magányosan tépelődő kínjáról van szó, akinek a világosság és az igazság megismerése sem segítség. Ugyanis ha az újabb csatában ismét elesik, még nagyobb önváddal, vagy a környezete megvetésével kell szembesülnie. Ez felőrli ellenálló erejét és a megújulásra való képességét, és egyre lejjebb kerül ebben a szédítő spirálban (Vertigo?).

Ebből a csapdahelyzetből oly módon kerülhetünk ki, ha először is józanul felismerjük, elfogadjuk a helyzetet, amiben vagyunk: ez az ún. „oké, hát ez van” helyzet – „surrender”. Majd pedig hagyjuk, hogy ebből ki legyünk mozdítva – akár Isten segítségével: „dislocate”.
Magyarán, el kell jönnie a pillanatnak, amikor kitessékeljük az életünkből azokat a függőségeket és hátráltató tényezőket, amelyek fogva tartanak a szabadság felé vezető utunkon. Moment of surrender - de ez már egy másik írás lesz. :-)

Boston Elevation turné (2001)

Pilgrims on our way

ÚTON -  ha egy szóban kellene összefoglalnom az All That You Can’t Leave Behind album témáját, vagy jelen dalunkat, a Walk On-t, ez az szó jut eszembe. Ismerős motívum – az I Will Follow-n át, a Where The Streets Have No Name-en keresztül, egészen a The Miracle (of Joey Ramone)-ig húzódik: „We are pilgrims on our way” – utunkat járó vándorok vagyunk.

A lemezborító is ezt sugallja: a zenekart a párizsi De Gaulle repülőtér várójában láthatjuk, csomagokkal, indulásra készen. Egy utolsó pillanatban jött ötlettől vezérelve Bono egy apró fotós trükkre kéri a lemezborító grafikusát: a beszállókapu számát cserélje ki egy rejtélyes rövidítésre: J33:3. Gyakorlott U2-dalszöveg turkászok :-) számára azonban nem nehéz a megfejtés, amit egyébként Bono is leleplezett: „Ez Isten telefonszáma!” – mondta.
A bibliai SatNav Jeremiás próféta könyvének 33. fejezetében a 3. versére navigálja a kíváncsi kutatót: „Kiálts hozzám, és én megfelelek, és nagy dolgokat mondok neked, és megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.” Az angol fordításban jobban megértjük a „telefonszám” utalást: „Call on to me and I will answer you.

A lemezborító sugallatával harmóniában a Walk On üzenete is vigasztalást nyújtani, reményre, továbblépésre, kitartásra bátorítani az úton lévőt. Talán mondhatjuk, hogy a Walk On-on mellett az egész lemez és a rá épülő Elevation turné nagyrészt hasonló szerepet szolgált.

Sajnos szomorú és tragikus világpolitikai események is bizonyították, hogy a U2 zenéjében ez nagyon markánsan jelen van.
A U2 már több esetben jókor volt jó helyen: ahol bánat, könnyek vagy gyász merült fel, valahogy ők ott találták magukat a közepében, és "együtt sírtak a sírókkal", örömet csaltak a gyászba.
A 2001. évi Elevation turné második amerikai része október 10-én indult - pont egy hónappal a szeptember 11-i terrortámadás után. Vagy említhetjük 2015. novemberét, amikor konkrétan a párizsi négy fellépésük felénél történt a terrortámadás. Talán nem véletlenül. Bono szerint a zene és a koncertek szerepe több önmagánál: 

Csak azt a zenét szeretem, amelynek gyógyító hatása van. Nem bírom, amikor az emberek feszülten mennek el egy koncertről. Azt akarom, hogy a mi koncertjeinkről jó érzésekkel, boldogan menjenek el – egy kicsit szabadabb emberként, mint ahogy odajöttek.

Nem véletlen talán, hogy az Elevation turné során általában ezzel a dallal zárták a koncertet, aminek végén a "thank you unto the Almighty hallelujah, hallelujah" (hála a Mindenhatónak, hallelúja, hallelúja!) gospelre emlékeztető kiáltással engedték a rajongókat útjukra.

What you leave behind, you don't miss anyway...

Miután a PopMart szinpadának a McDonald's (és ezzel a fogyasztói társadalom) szimbólumára hajazó monumentális sárga íve ledőlt, és egy óriási piros szívformává változott az Elevation turné színpadán, eljött végre az ideje, hogy a felszínességet és a bóvlit felnagyító kultúra kritikája után ezt a világot maguk mögött hagyják. Ahogy ők ezt kifejezték: ott csak a „szemét alatt keresték a kisjézust”, de Isten helyett csak alkoholt és vallást találtak (MOFO c. dal). A váltás azonban már a levegőben, pontosabban a lemezen volt, igaz, még kicsit elbújva, a Pop albumon szereplő Gone című dalban: What you leave behind, you don’t miss anyway (amit magad mögött hagysz, nem is hiányzik annyira).

Packing a suitcase

A Walk On szimbóluma egy szívet tartalmazó bőrönd. Pont egyszerűsége adja üzenetének erejét, összhangban a dalszöveggel - "And love is not the easy thing / The only baggage that you can bring". A szívünk, és annak kincsei az egyetlen, amit a csomagba pakolhatunk és magunkkal vihetünk arra a helyre, ahol még egyikünk sem járt és hinnünk kell benne ahhoz, hogy megláthassuk.
„You’re packing a suitcase for a place none of us has been /A place that has to be believed to be seen".(Olyan helyre csomagolsz, ahol még senki se járt / Egy helyre, amiben hinned kell, hogy megláthasd).
Ahogy a Streets-nél és az I still haven’t found-nál már említettük, ez a végállomás ebben az értelmezésben a Menny. Ezek a sorok rímelnek Jézus szavaival, aki azt mondta hogy ne a földön gyűjtsünk elenyésző kincseket, hanem a mennyben, mert ott biztonságban megmarad, „mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is!” 

Not the easy thing

A szív a szeretet szimbóluma. Azonban a szeretet nem egy egyszerű dolog, ezt már a dal első sorában megénekli Bono: 

Love is not the easy thing                   A szeretet nem könnyű dolog
The only baggage you can bring        Az egyetlen csomag, amit magaddal viszel
Is all that you can’t leave behind       Az az, amit nem hagyhatsz itt

Miért is olyan nehéz ügy ez a szeretet? Bono így nyilatkozott a Walk On-ról ezzel kapcsolatban a Rolling Stone magazinnak:

Krisztus azt mondja, hogy ha túlságosan szereted a saját életed, már el is vesztetted. Szerintem ez igen érdekes. Fiatal koromban – emlékszem – sosem értettem, hogyan is gondolta ezt Jézus, mivel nagyon szerettem az életet. Annyira ragaszkodsz hozzá, hogy képtelen vagy mit kezdeni vele. Azt hiszem, ez jelenti azt, hogy félsz "elveszíteni".

Jézus azt mondta, hogy „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel a keresztjét, és kövessen! Mert aki meg akarja menteni a lelkét, az a pusztulásba viszi, de aki értem és az evangéliumért elveszti a lelkét, az megmenti. Hiszen mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi, de a lelke károsodik?” 

Ha arra gondolunk, hogy az evangélium ógörög nyelvén az élet és lélek ugyanaz a szó (pszükhé), akkor észre vehetjük, hogy Jézus és Bono ugyanarról beszél - a szeretet nem más, mint nem önmagunknak élni, hanem másokért és Krisztusért, így "veszítve el", azaz végsősoron megnyerve saját lelkünket, életünket – és eljutni arra a helyre, amit “még nem láttunk”.

Így már komoly kihívásnak tűnik az igazi szeretet, nem is olyan könnyű becsomagolni a bőröndöt. Azt hiszem, erre gondolhatott Bono, amikor így beszélt a Bono Bonoról c. interjúkötetben: 

Nincs semmi hippielem a Krisztus-képemben. Az evangéliumok nagyon sokat követelnek, olykor megosztó szeretetképet festenek, de ez akkor is szeretet.

Leave it behind

Azonban – üzeni a dal – légy erős („be strong”), mert az út során sok veszteség és fájdalom érhet. Egyet azonban nem veszítesz el. Ha a bőröndbe igazi kincset csomagoltál, azt nem vehetik el tőled: „What you got they can’t steal it … / Can’t sell it or buy it” (el nem lophatják, sem el nem adhatják, meg sem vehetik). 

Ugyanakkor van, amitől magunknak kell önként megválni -  „Leave it behind”, és itt egy hosszú, egyfajta „anti-útravaló lista”-ban sorolja fel Bono az elhagyandó, egészen hétköznapi dolgokat. Vannak közöttük jók és rosszak, egy azonban közös bennük - a továbbhaladáshoz, a küzdelemben való kitartáshoz, és a győzelemhez, ill. végső soron a célba éréshez érdemes átnézni a bőröndöt. 

Ha utunk során mindez nehéznek tűnne, akkor pedig ne feledjük: What you leave behind, you don’t miss anyway (amit magad mögött hagysz, nem is hiányzik annyira). 

Na végre! A U2 igen lassan érzett rá a szerelmes dalokra. Három albumot kellett az akkori rajongóknak várniuk, hogy végre egy jó kis fájdalmas, tépelődős, ízig-vérig szerelmes dalt hallhassanak a U2-tól. Vagy mégsem egy kizárólag a régi klisékből táplálkozó „oh, love me baby” számot hallunk? Kiderül.

A With Or Without You (WOWY) talán a leghíresebb U2 dal, még (!) a kereskedelmi rádiók is játsszák.  Ezzel együtt a zenekar egyik legtitokzatosabb dala is, és ez a rejtélyesség engedi meg a többféle értelmezést. Vagy pont fordítva van? Az oly U2-s többrétegű jelentés teszi titokzatossá és nehezen megfejthetővé a dalokat? Ezt még nem döntöttem el. :-) A sejtelmességéhez hozzátesz, hogy Bono lazán kezeli a személyes névmásokat: sosem tudhatjuk biztosan, hogy aktuálisan kit ért a „she” vagy a „you” alatt. Azon kívül több dal párbeszédként van megírva (pl. Stuck in a moment), itt külön fejtörést okozhat, hogy ki mikor és kinek beszél.

Hol van egy tépelődő rocksztár szíve?
A fenti kérdéseken túl egyet azonban biztosan tudunk: hűség, kín, feszültség, lelki és szexuális elfojtás, bizonytalanság – ezek a dal indító alapgondolatai. Az akkori Bono-t (1980-as évek közepe) igen mélyen foglalkoztatta az a feszültség, amit a családi elköteleződés, valamint a művészet, tehetség megélése közötti ellentmondás okozott benne. Ahogy maga mondta: a szíve Istent keresi, és bűnös emberként tudja, hogy meg kell bánnia a bűneit, a feje szerint azonban egy ámokfutni vágyó rocksztár, aki a világra hallgatna. A feszültség – ami mint a zenében, mind a szövegben jól érezhető – akkor oldódik fel, amikor rájön, hogy az ő igazi helye és mozgástere e feszültség közepében van. Ez az az állapot, amit máshol így is megénekelt: „My heart is where it’s always been my head is somewhere in between”  /Even Better Than The Real Thing / (A szívem ott van, ahol mindig is volt /értsd: a helyén/, de a fejem valahol útközben)

A fájdalmat, kínlódást és tépelődést a dalszöveg nagyon kifejezően adja vissza: „stone set in your eyes” – ami lehet a társ érzelmi közömbössége (merev tekintettel néz), „thorn twist in your side” – az oldalba fúródott tüske a fájdalom képe, egyben egy bibliai utalás. A 2Korinthus levél 12. fejezet 7. versében Pál apostol írja:„És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam”.

Rengeteg értelmezés boncolgatja, hogy ez egész pontosan a gyakorlatban mit jelentett Pál számára, de én ettől most távol tartanám magam. Azért is, mert véleményem szerint – mint más esetekben is – Bono csupán, mint az el nem múló fájdalom metaforáját használta itt fel, teológiai „hátsó gondolatok" nélkül.  
A kapcsolati helyzet súlyossága és annak állandósult volta a következő sorral tovább mélyül: „On a bed of nails she makes me wait” (szöges ágyon várakoztat engem). A „bed of nails” (szöges ágy, amin a fakírok fekszenek), egy idióma az angolban, ami a rendkívül kellemetlen, problémás és kényelmetlen helyzeteket írja le. „My hands are tied” (kezeim megkötözve) két jelentéssel is bírhat: egyrészt ebben a nehéz helyzetben tehetetlen vagyok, nem tudok cselekedni; másrészt el vagyok kötelezve, nem birtoklom a saját akaratom, mert azt átadtam másnak.

Mit is jelent ez pontosan?
Beszélhetünk a U2 világának alapkarakterét meghatározó bizonyos alapmotívumokról. Ezek időről időre felbukkanó ideák, amelyek alapjaiban határozzák meg a U2-t. Ezek például a „grace”, „love”, „surrender”. Itt most a „surrender” motívumára szeretnék kitérni.
(surrender: megadja magát, átadja önmagát valaminek vagy valaminek, teljesen lemond valamiről, átenged valamit, vagy magát valaki másnak.)

Az ego, az én átadása a WOWY-ban is központi téma: „You give yourself away” A zenekaron belül ennek konkrét mondanivalója van – itt is látszik, hogy ez a szám nem csak a férfi-nő viszonyról szól –, mert ennél a sornál tudják, hogy Bono magáról és a zenekar kapcsolatáról (is) énekel: „I feel exposed” – mondta egyszer, "ilyenkor kiszolgáltatva érzem magam".  (Érdemes megnézni itt az iNNOCENCE + eXPERIENCE turné bármelyik verzióját, ahol ennél a résznél a zenekar felé fordulva tárja ki a kezét, mintegy nekik énekelve.)

Istentől a  nőkig, a nőktől Istenig
Bono gyakran mondogatta, hogy más együttesekhez képest ők fordítva működnek: amíg a többi banda a lányokról kezdett énekelni, és csak aztán jutott el a világmindenség nagy kérdéseihez, ők úgy indítottak, hogy Istenről énekeltek, és utána jutottak el a szerelemmel (is) foglalkozó albumokig.  A közvélekedéssel ellentétben azonban ez a két „realitás” – szerelem/nő,  – valamint – szeretet/Isten –nem feltétlenül áll ellentétben, vagy távol egymástól. 

A U2-nál kevés az a „szerelmes dal”, aminek ne lenne szellemi, spirituális vetülete. Köszönhető ez Bono dalszövegírói képességeinek – és persze az angol nyelvnek, amely a „love”, „she” és „you” szavak olyan széles eszköztárat adnak a dalszövegíró kezébe (tollába), hogy egy kis csavarral a nőtől máris eljutottunk Istenig. Vagy visszafelé. Vagy az egyik megjelenik a másikban.

Mint bibliailag művelt punk rock zenekar :-), bizonyára jól ismerik ezt az ősi témát, hiszen már az Ószövetség kifejezetten a szerelemmel és erotikával foglalkozó költészeti könyvében is megjelenik. Az Énekek Éneke a Biblia egyik szintén legrejtélyesebb könyve, amelynek rejtélyességét pont az adja, hogy az Isten iránti szenvedélyes szerelmet, szeretetet, a vele való találkozást, és eggyé válást, a férfi és nő szerelmén, ill. szexuális kapcsolatán keresztül mutatja be.

A U2 „szerelmi költészete” (nevezzük hát így) ritkán szól tehát önmagában a romantikáról, ezt maga Bono fejtegette egy interjúban: „A szeretet/szerelem egy kétélű kard, és én nem akartam a romantikáról írni, mert az sokkal kevésbé érdekel, mint a másik oldala”. Mélyebb valóságba nyúlik, mélyebb vágyak, keresések és (sokszor teológiai) igazságok foglalkoztatják. 

Így volt ez még a lazának tűnő ironikus ZOO TV színházában, vagy a dekadenciát sugalló POPMART korszakban is. De hogy hogyan jelentik meg a romantika, sőt a szex témája a későbbi U2 dalokban, és ez hogyan került bele az - ígéretem szerint - spiritualitással, hittel, Bibliával, a zsidó-keresztény kultúrkörrel foglalkozó írásokba, majd  a következőkben még részletesebben kiderül.

A Joshua Tree lemez sokszínűségébe a gospel műfaja is belefért. Az I still haven’t found születésével kapcsolatban Bono így fogalmazott:

„A felvétel egy igazi gospel zenekar szellemében készült. Azt a pillanatot próbáltuk meg elkapni és megélni, amit akkor érzel, amikor emberek összejönnek egy szobában, mert ez egy olyan érzés, ami a gospel zenéhez elengedhetetlen.”

A dal nem a kiábrándultságról vagy hitehagyásról szól, mint azt oly sokan gondolták a lemez megjelenésekor. Csakúgy, mint a The Joshua Tree album egészének, ennek a dalnak is – ahogy Bono fogalmazott – „(...) igazi erőssége az, hogy noha sötét alagutakon és kietlen pusztaságon halad át, a középpontjában végső soron mégis az öröm áll”.
                                        
Ez annak ellenére így van, hogy a bizonyosság mellett a bizonytalanság és a kétség is jelen van. Az ellentmondásosnak tűnő helyzet feszültsége végig húzódik a dalon: az ember legmélyebb lelki igénye az igazság, pontosabban szólva Isten keresése, amiért minden erőfeszítést megtesz („I have climbed the highest mountains…”), csak hogy megtalálja („only to be with you") de teljesen egészében és véglegesen itt a földön nem tudja megtalálni („BUT I still haven’t found what I’m looking for”).

C.S. Lewis ezt így fogalmazta meg:

“Ha felfedezek magamban egy olyan vágyat, amit ebben a világban egyetlen élmény sem tud kielégíteni, akkor a legvalószínűbb magyarázat az, hogy egy másik világra lettem megalkotva.”

Az Isten utáni vágy, vagy ahogy a MOFO-ban halljuk: hogy az „Isten formájú lyukat” (God shaped hole) betölthesse, a legbensőbb hajtóerőként viszi előre a dal főhősét mindvégig. Akkor is, ha ez a folytonos keresés néha könnyedén, nagy erővel és lendülettel megy (I have run /Futottam), időnként viszont utolsó szusszal, végső erejével küzd érte (I have crawled / Vonszoltam magam).

Nem mindig ilyen egyértelmű és „nemes” a boldogságkeresésünk, és nem is buktatók nélküli az út.

„I have spoken with the tongue of angels
I have held the hand of a devil
It was warm in the night
I was cold as a stone” 

(Angyalok nyelvén szóltam / Az ördög kezét fogtam / Forró volt az  éjszaka / De én hideg, mint a kő.)

Az angyalok nyelvén szólás egy bibliai kifejezés, és egy olyan imamódra utal, amikor az ember nem az általa ismert nyelven imádkozik. Ilyen történt például, amikor Pünkösdkor a tanítványok szólaltak meg ilyen nyelveken. Vájt fülűek azonban egy-egy U2 koncert meghallgatása során is találkozhatnak ezzel az „ismeretlen nyelvvel”. Bono saját bevallása szerint több dal szövegét is úgy szerezte, hogy ezen a „nyelven” énekelt (pl. Yahweh)

Maga az „angyalok nyelvén” kifejezés a Bibliában a közismert nevén Szeretet Himnuszaként emlegetett 1Korinthus levél 13. fejezetében fordul elő:

„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.”

Innen Bono tovább szövi a gondolatot: „az ördög kezét fogtam” – ez a bűnre utal, ami természete szerint az elkövetésekor kellemesnek tud tűnni – „it was warm in the night” de utána jön a keserű ráébredés, a következmények fájdalmas felismerése, és hogy igazából nem is élvezte: „I was cold as a stone”.
Hasonló kép köszön vissza a Running to stand still c. dalban: „Sweet the sin / Bitter taste in my mouth" (Édes a bűn / de keserűvé lesz a számban).

Az I still haven’t found az egyik olyan dal, amelyben a legvilágosabban és legerőteljesebben fogalmazódik meg a megváltásba vetett hitük.

 „I believe in the kingdom come”/ Hiszem, hogy eljön a királyságod – itt a „miatyánk” szavai köszönnek vissza: „jöjjön el a te országod” (az eredeti szövegben a „királyság” szó szerepel)

Egész konkrétan fogalmazódik meg a keresztény hit lényege: a Jézus Krisztus keresztálhalálával megtörtént megváltást:

You broke the bonds
and you loosed the chains
Carried the cross
Took the shame
Took my shame
You know I believe it 

(Letörted a kötelékeket és leoldottad a láncokat / Hordoztad a keresztet / Elvetted a szégyent/ Elvetted szégyenem. /Tudod, hogy hiszek benne.)

Ugyanez számos helyen olvasható a Bibliában, például:

„És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg” /Ézsaiás könyve 53:5/

A The Joshua Tree album fent említett örömének oka és forrásának középpontjában ez a megváltás áll, amelyben Jézus teljesen oda adta magát az emberért… „You give yourself away”… De ez már a következő dalunk…

Hogy hol is vannak ezek a névtelen utcák? Talán ez érdekel mindenkit legjobban.

Bizonyára olvastatok már több, földrajzilag behelyettesíthető helyszínről ezzel kapcsolatban. Egyik magyarázat szerint a Where The Streets Have No Name utcái egy másik dimenzióban lévő városban kanyarognak. Az Újszövetségben a Jelenések Könyve egy olyan korról ír, amikor ez a föld, ahol vagyunk megszűnik, és lesz egy új föld, ami nem lesz elválasztva a mennytől, hanem a kettő egy valóság lesz (no line on the horizon?).

Ez a mennyei város különleges utcáiról híres:

„Odajött hozzám egy a hét angyal közül (…) elvitt engem lélekben egy magas helyre és megmutatta nekem azt a nagy várost. (…) „és a város utcája tiszta arany, mint az átlátszó üveg” 
/Jelenések Könyve 21. fejezet/.

Azaz:

"I’ll show you a place high on a desert plain
Where the streets have no name”.

Érdekes a dalban a főhős maga is. Szerintem egy olyan ember belső vívódását halljuk, aki belül a szeretet és a félelem közötti választás csatáját harcolja, egy végeláthatatlan nagy űrrel és hiánnyal a szívében. A szeretetre vágyik, de hogy ki tudjon lépni és birtokba vegye azt, bátorságra van szüksége:

„I want to run, I want to hide, I want to tear down the walls that hold me inside”

– kitörni önmagából és bátran kilépni. Vállalni a közösséget, az együtt élést és felvállalni a szeretet néha keserves munkáját. Mert csak a szeretet az az erő, amelyben lehetséges és érdemes élni és tevékenykedni. A szeretet az erő, ami felkészít a mindennapokra :

„I want to reach out and touch the flame” .

Nem ismeretlen motívum ez a U2-nál: „Every day I have to find the courage to walk out into the street, arms out” /Breathe/.

Az úton azonban, amely ehhez a városhoz vezet – még ha a szeretet is a végső és fő célunk – követünk el hibákat és sokszor nem építjük, hanem romboljuk a kapcsolatokat – „still building, then burning down love”.

Ez az, amit szerintem nagyon kell értékelni Bono és a U2 művészetében: a realista ember őszinteségét. Azt, hogy a szeretetről nem szentimentalista, populista módon énekel, és nem fest egy pufók, barokk-angyalkás halványkék, aranyozott képet a mennyről és a szeretet útjáról. A U2 nagy érdeme, hogy nem ad válaszokat, viszont feltesz kérdéseket.
Pont a The Joshua Tree lemez volt az első, amely úgy készült el, hogy félretették a fojtogató vallásos beidegződést, amely arra késztet, hogy minden kérdésre kész és kerek választ kell adni. Ez volt az album, amelyben felvállalták a kétségek és kérdések okozta kényelmetlenséget. A U2 tökéletességre törekszik („you can make me perfect again”), de sosem énekel a tökéletességről, mint etalonról, inkább a valóságról: van benne bukás, fájdalom, tévedés, harc.
És mindenképpen van benne közösség:

„When I go there
I go there with you
It’s all I can do”.

És ez egyben a válasz is a „hogyan”-ra és a” miként”-re: az egymásra utaltság kiszolgáltatott és sérülékeny állapotában, a másokkal való közösségben kovácsolódik a személyiségünk azzá, amivé válnia kell. Az emberi közösségben rajzolódik ki igazán a saját személyiségünk.
Másik oldalról nézve pedig pont az emberi közösségek (családi, baráti, stb.) nyújtják azt a biztonságot és élményt, hogy nem kell egyedül végig küzdenünk ezen az úton.

Végül, a kezdő sorok vívódó, küszködő „én”-je bátorságot vesz, akkor is, ha tisztában van a fent leírt kihívásokkal, és bátran, reménnyel – és főleg – nem egyedül indul útjára: „ I go there with you.

But I still haven’t found what I’m looking for. Még úton vagyunk.

De erről majd legközelebb. :-) 

Blogom indításához ugyan a The Joshua Tree album harmicadik évfordulója adta az aktualitást, a blogírás gondolata már egy ideje járt a saját - és barátaim :-) fejében. Köszönet Nekik a nógatásért! :-)
Úgyhogy nem állok meg ennél az albumnál, szeretnék még nagyon sok U2 dalról írni a magyar olvasóknak.

The Joshua Tree – az album, ami rock sztárokká  és rock legendává tette a U2-t. Az album, amellyel minden, az addig még csak bennük rejlő ígéretből és lehetőségből valóra vált. Az azóta eltelt harminc év ezt tovább bizonyította, és óriási dolog, hogy ezt idén megünnepelhetjük egy hamarosan induló koncertturnén is.

Magam is hozzájárulnék ehhez az ünnepléshez. Minden hónapban szeretnék egy-egy dalon „hangosan” elgondolkodni, a dalok spirituális oldalát megközelítve, annak alapján, hogy milyen bibliai vonatkozásai vannak az adott dalszövegnek. Elemezgetésem minden bizonnyal szubjektívvé válik, és semmi esetre sem kizárólagos értelmezés.

Talán nem minden rockzene szerető vagy akár U2 rajongó tudja, hogy Bono-t és a zenekart a Biblia milyen mélyen, és minden más könyvnél jobban ihlette és ihleti dalszerzésükben, közéleti tevékenységükben és életszemléletükben. Tehát nem esztétikailag elemzem, és nem, vagy csak ritkán foglalkozom a dalok elsődleges keletkezési körülményeivel, a szerző élethelyzetével, az adott politikai környezettel, ill. hogy a dalszerzést megelőző éjjel hány Guinness-t fogyasztott el Bono a sarki pub-ban. :-) 

 És végül, legyen egy szavazás: